NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Csőgér Anna Gyöngyvér: A szegény legény és a nyulacska
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, élt egy szegény legény, akinek semmije sem volt, olyan szegény volt, mint a templom egere.
Útra kelt ezért világot látni, szerencsét próbálni. A városban elszegődött egy kovácsmesterhez szolgálni. Pontosan három évig szolgált nála. A kovácsműhelyben sok fára volt szükség, az ő dolga volt, hogy minden nap egy öl fát hozzon az erdőről.
Egyszer, ahogy az erdőben megpihent és falatozott, elé toppant egy nyulacska.
– Kedves szegény legény, nagyon éhes vagyok, adjál nékem egy kis szalonnát és egy szelet kenyeret.
– Jól van adok, ülj le ide mellém, falatozzunk együtt.
Amikor elfogyott az elemózsia, azt mondta a nyulacska:
– No te szegény legény, jó tett helyébe jót várj! Adok néked egy szőrszálat, ha azt megfújod, én rögtön ott termek a segítségedre.
A szegény legény elfogadta a kis ajándékot és elbúcsúztak egymástól.
A három év szolgálat után a szegény legény továbbment a kerek erdő felé. Egyszer, amikor már beesteledett, kis fényt pillantott meg a fák között, ami egy házikó ablakából szűrődött ki.
Bement és azt mondta:
– Adjon Isten jó estét, öreganyám!
-Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, mert különben az ördögökkel tépettelek volna szét.
Erre a legény nagyon megijedt, de ha már bejött itt éjszakázott.
Az öregasszony ágyat is vetett neki, és így szólt:
– Vigyázz, mert az én házamban éjfélkor ördögök járnak! – azzal lefeküdtek aludni.
Pontban éjfélkor, ahogy az asszony megmondta, a házba betoppant hét ördög. Az ördögök megragadták és lehúzták a legényt az alvilágba, bezárták az alvilág palotájának a legalsó tömlöcébe. Ahogy ott búslakodott, eszébe jutott a nyulacska, elővette a nyúlszőrt és megfújta.
Csodák csodája, még egyet sem tudott pislantani és a nyúl ott termett. A szegény legény elpanaszolta neki a baját. A nyulacska adott neki egy láthatatlanná tévő köpenyt, amit a szegény legény fel is vett. A nyulacska rögvest el is tűnt, a legény pedig elindult a kétszáz szobás palotában a kijáratot keresni
Ahogy betoppant az egyik szobába, meglátott egy csodaszép királykisasszonyt, levette a köpenyt, hogy a királykisasszony is lássa őt.
–Esthajnal királykisasszony vagyok, ments meg kérlek, már három éve raboskodom itt.
A szegény legény magukra terítette a köpenyt és így szólt:
-Gyere velem, a köpeny alatt már biztonságban vagy – mondta.
Szerencsésen felértek a kicsiny házikóba, ahol a boszorkány éppen egy nagy üstben békalábat, kígyófejet és pókhálót főzött. Mivel nem látta őket, így a szegény legény belökte a boszorkányt a forró kotyvalékba. A boszorkány azonnal el is tűnt, csak egy nagy fekete füstfelhő maradt utána.
A királykisasszony és a szegény legény útrakeltek Kótyonfitty király birodalmába, ahonnan Esthajnal érkezett. Ahogy a király meglátta lányát, rögtön sírva fakadt örömében, hogy rég elveszett gyermeke visszatért.
– Ásó, kapa, nagyharang válasszon el bennünket egymástól – mondta a legény Esthajnal királykisasszonynak. Hét hétig tartó lakodalmat csaptak, még ma is élnek, ha meg nem haltak!
Iskola: Szent Imre Katolikus Általános Iskola, Eger
Osztály: 5.
Felkészítő tanár: Szűcsné Pócza Zsuzsanna
Olvasd el itt a többi beküldött alkotást is!
