NET-PRÓBA Poéta online vers- és meseíró verseny
Szerencsekerék vers kategória
Kisorsolt szavak: csendes, havas, arany , karácsony, fenyő
Márta Nóra: A fenyő
Vidám havas reggel ígérkezett, a fenyők vígan hajladoztak a lágy szellőben.
Éppen arról beszélgettek vajon, ha nagyok lesznek melyiküket mire fogják felhasználni.
Mindenki mondta a magáét, de az egyik kis fa csak ott állt szótlanul búskomoran. Hiába kérdezgették mi szeretne lenni csak nagyokat sóhajtozott és így szólt: – Belőlem sohasem lesz semmi. Teltek múltak a hetek, hónapok, évek. A parányi fenyőkből óriások lettek, ám a legkisebb a bús fenyő maradt. Hamarosan egy hatalmas autó érkezett amiből hét favágó szállt ki. Nem sokkal később nekiláttak kivágni az örökzöldeket. Mindet kivágták kivéve a legkisebbet, ott maradt egyedül csak a madarak köszöngettek néha rá. Közeledett a karácsony, a csendes éjszakák a mélybe nyúltak. Egyik este a fa valami csilingelést hallott, először halkan aztán egyre hangosabban. Aztán valami kacagást, majd megjelent a piros sapkás télapó és el szerette volna vinni a kis fenyőt, aki persze beleegyezett. A szán hamarosan elindult Lappföld felé. Mikor odaértek a manók már sorakoztak a szebbnél, szebb arany díszekkel. A fenyőt rögtön felállították és elkezdték kidíszíteni. Mikor kész lettek, a fa úgy érezte ő a világ ura. Mert titkon mindig is azt remélte, hogy karácsonyfa lesz, de sosem hitte, hogy valóra válik.
Nagyon boldog volt, hogy teljesült az álma!
