Lajka – történet, adat, emlékezet: 1957. november 3. – Szputnyik–2 fellövése
Lajka kutya nevét ma is ismerjük. Nem tudományos áttörésként, nem űrmérnöki diadalként – hanem egy olyan lényként, aki először hagyta el a Földet, és nem térhetett vissza. A Szputnyik–2 fedélzetén a kutya extrém stresszt élt át: a szívverése a startkor 103-ról 240-re emelkedett, légzése megháromszorozódott. Hét órával később megszűnt az életjel. A hivatalos közlések sokáig hallgattak a valóságról: csak 2002-ben derült ki, hogy a túlmelegedés végzett vele, nem a tervezett „kegyes halál”. A történet megrázó, és nem csak technológiai mérföldkő, hanem etikai határkő is lett.
És mit ért ebből egy algoritmus?
Egy AI algoritmus képes az adatokat feldolgozni, Lajka történet valahogy így modellezné:
Kísérleti élőlény – repülés ideje: 7 óra – ok: túlmelegedés – eredmény: stressz-teszt – első élő állat az űrben
De vajon megérti, hogy a világ gyászolta? Hogy Lajka szimbólum lett, nem csak kutya? Érzékeli, hogy a dalok, szobrok, tiltakozások nem az adatokra, hanem az igazságtalanságra válaszoltak? Ez a különbség, amely jelen pillanatban még áthidalhatatlan. Az ember történetté formálja az adatot. Az AI modellálja, de nem éli át.
Lajka sorsa ma már az állatvédelem történetének része. Egy figyelmeztetés, hogy a tudomány – ha nem kíséri etika – áldozatokon halad át. És egy kérdés a jelenkorhoz: mikor leszünk képesek gépekkel úgy gondolkodni, hogy közben nem felejtjük el: az értelem nem elég – az érzékenység nélkül csak program a program, bármilyen jól kódolt is.
Olvasnivaló:
