Roman Jakobson halálának évfordulójára – Poétika és algoritmus
1982. szeptember 11-én hunyt el Roman Jakobson, a 20. századi nyelvészet és irodalomelmélet egyik legnagyobb hatású alakja. Nevéhez fűződik a nyelvi funkciók rendszere, amely ma is alapmű minden nyelvészeti, kommunikációelméleti vagy poétikai tanulmány számára. De vajon mit kezdene Jakobson elméleteivel a 21. századi nyelvtechnológia? Hogyan értelmezhető a poétikai funkció egy olyan korban, amikor mesterséges intelligenciák is „írnak” szöveget?
Jakobson nyelvi funkciói röviden
Jakobson szerint a nyelvi kommunikáció hat alapfunkcióból épül fel:
- Referenciális – tárgyról szól, informál
- Emotív – érzelmi viszonyt fejez ki
- Konatív – hatni próbál a címzettre
- Fatikus – kapcsolatot tart fenn (pl. „hallasz?”)
- Metanyelvi – magát a nyelvet magyarázza
- Poétikai – önmagára irányul az üzenet, a nyelv formája, ritmusa, szerkezete válik a közlés céljává
A poétikai funkció az, ami az irodalmi nyelvet megkülönbözteti a hétköznapi beszédtől. Nemcsak mit mondunk, hanem hogyan – sőt, néha csak a hogyan számít.
Poétika a nyelvi modellek korában
A mai nyelvi algoritmusok (mint a ChatGPT, Gemini, Claude stb.) nem gondolkodnak, mégis kiválóan tudnak formailag helyes, sőt poétikus szöveget generálni.
Mit jelent ez?
- A gép felismeri a nyelvi mintázatokat (pl. rím, ritmus, metafora),
- utánozza a poétikai formát,
- de nem érti a retorikai szándékot vagy esztétikai hatást.
A mesterséges intelligencia úgy „alkot” verset, mint ahogy egy zenei algoritmus komponálhat dallamot – nem érzi, nem átéli, csak rekonstruálja a szabályt.
Jakobson szemüvegén keresztül
Jakobson rendszerszerű szemlélete alkalmas arra, hogy leírjuk a nyelvi modellek működését:
- A nyelvi modell is egy kód alapján működik
- Létezik csatorna, kontekztus, üzenet
- Van formai szervezettség → de nincs élmény
A legfontosabb különbség, hogy míg az ember él a nyelvben, a gép csak használja azt. A gép sosem fogalmaz önmagáért, nem reflektál saját nyelvhasználatára – nem poétikus, csak poétikusnak látszó. Roman Jakobson halálának évfordulóján emlékezhetünk arra, hogy a nyelv nemcsak eszköz, hanem tapasztalat is. A poétikai funkció nemcsak a vers, hanem minden nyelvi alkotás reflektív ereje – amikor a nyelv önmagát mutatja meg, és ezáltal minket is. Az algoritmus megfogalmaz/generál, de nem költ. Jakobson szerint a poétikai funkció nem az információról, hanem az emberről szól, aki beszélni próbál – és ebben még mindig nincs alternatívánk.
Ajánlott irodalom:
- Fülöp Géza: Az információ
- Ladányi Enikő–Gervain Judit–Forgács Bálint: Nyelvfeldolgozás
- Halász Hajnalka: Nyelvtörvények zaj és kód között
