Claude Lévi-Strauss halálának évfordulójára – A mítosz mint algoritmus
2009. október 30-án hunyt el Claude Lévi-Strauss, a 20. századi bölcsészet egyik legnagyobb hatású gondolkodója.
Halálának évfordulóján nemcsak emlékezni érdemes rá, hanem újraolvasni is – különösen ma, amikor a történetmesélést nemcsak emberek, hanem algoritmusok is végzik. Lévi-Strauss szerint a mítoszok nem csupán szép vagy tanulságos mesék. Nem az számít, hogy mi történik bennük, hanem az, hogyan épülnek fel. A szereplők és események mögött rejtett szerkezetek, bináris ellentétpárok és átalakulási szabályok működnek – mint egy programkód mélyén.
Irodalom, mint működés
A strukturalista irodalomelmélet egyik alaptézise, hogy a szövegek nem egyediek, hanem ismétlődő mintázatok szerint szerveződnek. A hős elindul, próbákat áll ki, hazatér – ez nemcsak Odüsszeusz története, hanem egy narratív algoritmus.
Lévi-Strauss mítoszelmélete ezt a mintázatot tette elemzés tárgyává. A mítosz nem azért marad fenn, mert igaz, hanem mert strukturálisan kielégítő választ ad egy kulturális problémára – egy logikai egyensúly helyreállítására.
A mítosz és az algoritmus közös nyelve
A 21. században a nagy nyelvi modellek (mint például a ChatGPT) szintén mintázatokból tanulnak. Nem értik a történeteket, de felismerik, hogyan „szoktak” működni: milyen szereplők következnek egymás után, hogyan zárul egy bekezdés, mikor jön csattanó.
Ez a működésmód – bár matematikai – nagyon hasonlít Lévi-Strauss gondolkodásához:
- az értelem nem egyedi, hanem szerkeszthető,
- a szöveg nem egyszeri, hanem kombinálható,
- a narratíva nem elbeszélés, hanem rendszer.
Az algoritmus tehát nem ír történetet – ismétel és variál. Ugyanazt teszi, amit a mítoszok: újraalkotja a jelentést meglévő elemekből.
Működés vagy megértés?
Lévi-Strauss egyik legérdekesebb öröksége ma az a kérdés: Mit jelent érteni egy szöveget? Ha a kultúra szerkezetek rendszere, akkor egy történet „megértése” nem feltétlenül a tartalom felfogását jelenti, hanem a szerkezet felismerését. Az algoritmus is ezt teszi. De míg a mítosz társadalmi tapasztalatot fogalmaz meg, a gép pusztán statisztikai mintázatot.
Lévi-Strauss halálának évfordulóján emlékeztethetjük magunkat arra, hogy a szövegek mélyén mindig rendszerek dolgoznak. A mítosz, a regény, a digitális narratíva – mind működés. És talán ma jobban értjük ezt, mint valaha. Az algoritmus és a mítosz nem állnak messze egymástól. Mindkettő a világ egyfajta logikája. És mindkettő azt üzeni: a történetek nemcsak elhangzanak – működnek.
Ajánlott irodalom és források:
- Claude Lévi-Strauss: A strukturális antropológia I–II.
- Séra Bálint: Szomorú trópusok retorikája
- Október 12.: Lévi-Strauss elkezdi írni a Szomorú trópusokat (1954)
