Kortárs reflexió Jacques Derrida 1966-os előadásának évfordulójára
1966. október 21-én, a baltimore-i Johns Hopkins Egyetemen Jacques Derrida megtartotta az A struktúra, a jel és a játék az embertudományok diskurzusában című előadását. Ez az esemény a posztstrukturalizmus történetének sorsfordító pillanata lett. Derrida nemcsak a strukturalizmus határait jelezte ki, hanem meg is ásta annak alapjait: ezzel elindította a dekonstrukció filozófiai irányzatát. Ennek alkalmából újra elővettem a tanulmányt.
Mit kérdőjelez meg Derrida?
Derrida kiindulópontja az volt, hogy a strukturalista gondolkodás – különösen Saussure nyelvészeti rendszere – stabil szerkezeteket, középpontokat feltételez, amelyek rögzítik a jelentést. Ő ezzel szemben azt állítja: Nincs középpont. A struktúra nem rögzített. A jelentés mindig játékban van. A jelentés tehát nem ott van, ahol elvárjuk, hanem mindig mozgásban, elhalasztva, más jelekhez képest kialakulva. Ezt nevezi a „végtelen játék” fogalmának.
Három kulcsgondolat
- A középpont dekonstrukciója
A struktúra középpontja – ami stabilitást adna – maga is mozog. Derrida szerint a középpont „nem középpont”, mivel nem képes rögzíteni a totalitást, csak ideiglenesen elfedni annak ingatag természetét. - A játék fogalma
A játék nem csupán szórakozás vagy kiegészítő elem, hanem a struktúra alapműködése.
A jelentés nem lezárt, hanem állandó mozgásban lévő viszony a jelek között. - A jelenlét metafizikája
A nyugati gondolkodás egyik nagy narratívája szerint a jelenlét (=valódiság) biztos alapot ad a jelentéshez.
Derrida viszont azt mondja: minden jelenlét késleltetett, közvetített – sosem végleges.
Lévi-Strauss és a barkácsolás
Derrida kritikája különösen Lévi-Strauss gondolkodására épül. A barkácsolás (bricolage) fogalma révén mutatja be, hogy a struktúra nem előre gyártott elemekből épül, hanem az elérhető nyelvi anyagokból újraértelmezve, szituációfüggően konstruálódik. Ez az irodalomkritikai és kulturális elemzés módszertanát is érinti: a jelentés nem eleve adott, hanem újra meg újra létrehozott – interpretációval, reflexióval, helyzettel.
Mit jelent ez ma – a digitális korban?
A végtelen játék gondolata talán sosem volt aktuálisabb, mint most:
- A digitális hálózatok,
- az algoritmikus nyelvmodellek (pl. ChatGPT),
- és a hipertextuális gondolkodás logikája mind azt mutatja, hogy a jelentés nem zárt rendszerekben, hanem hálózatszerűen, kontextusokban keletkezik.
A nyelv nem lineáris, hanem kapcsolódó csomópontok dinamikája. Informatikai szempontból: a jelentés működése hasonlít egy decentralizált hálózatéhoz, amely állandó frissítés és újrarendezés alatt áll. Derrida dekonstrukciója nem ad végleges választ – inkább rákérdez a kérdések érvényességére. A jelentés nem tárgy, amit megtalálunk, hanem kapcsolat, amit létrehozunk. Ez a gondolat számomra – irodalmárként és informatikusként is – inspiráló. Ugyanakkor azt is érzékelem: ez a nyitottság könnyen válhat túlburjánzó bizonytalansággá is. Hol van a határ a termékeny dekonstrukció és a relativizmus között? Talán épp itt dől el, milyen kérdéseket merünk feltenni – és mikor mondjuk azt, hogy nincs több értelmezés, csak játék.
Jacques Derrida 1966-os előadása nemcsak egy korszakot zárt le, hanem egy új gondolkodásmódot nyitott meg: egy olyat, amelyben a szöveg nem tükrözi a világot, hanem létrehozza a saját világát – minden olvasásban újra és újra. A jelentés nem ott van. A jelentés mindig jön. Vagyis: játékban van.
Ajánlott, felhasznált irodalom:
- A posztmodern irodalomtudomány kialakulása. Szöveggyűjtemény, szerk. Bókay Antal et al.). Budapest., Osiris K., 2002.
- ANGYALOSI Gergely, Szöveg – valóság – dekonstrukció
- BÓKAY Antal: Bevezetés az irodalomtudományba, Budapest., Osiris K., 2006.
- BÓKAY Antal–VILCSEK Béla, A modern irodalomtudomány kialakulása. Szöveggyűj-temény, Budapest., Osiris K., 1998.
- Derrida közelről – kerekasztal–beszélgetés Orbán Jolánnal, Boros Jánossal és Takács Ádámmal
- Derrida szerkezete, jele és játéka – Összegzés és elemzés
- Elhunyt Jacques Derrida
- ISTVÁNFFY András, Az ellenállás és a struktúra középpontja
- Jacques Derrida, A The European Graduate School korábbi médiafilozófia professzora
- Jacques DERRIDA: A struktúra, a jel és a játék a humán tudományok diskurzusában = szerk. Pethő László, A posztmodern. Gondolat, Budapest, 1992, 265-267.
- ZSÁK Judit, Traumák és önéletrajziság. a Derrida–írások mögött. Hélène Cixous portréja a fiatal Jacques Derridáról
