NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Vad Dorka: A nyúllá változott fiúk
Mindenki, aki csak ismer, tudja rólam, hogy szeretek álmodozni. Történt egyszer, mikor a két világ határán lépkedtem, hogy az álmok mezején találkoztam egy öreg vakonddal. Ezt a történetet ő mondta nekem.
Élt egyszer egy igen gazdag bíró. Mindenki ismerte őt saját városában, de nem igazságos ítéleteiről, hanem lókötő fiáról. Szeretett ám az nagyokat inni, és sokat kártyázni. Ahogyan így elmerült a játékban barátaival, egy napon elkártyázta apja fél vagyonát. Mikor a fiú hazaért, és az apja megtudta mit tett, bizony megharagudott rá, és hirtelen haragjában így szólt hozzá:
– Bárcsak olyan lennél, mint a nyulak a mezőn! Azok nyáron gyűjtögetnek, télen szűkölködnek. Futnak a vadásztól, és megtanulják az élet értékét!
Abban a pillanatban hatalmas remegés támadt a város alapjaiban, és láss csodát, a fiú bizony apró mezei nyulacskává változott. Futásnak is eredt, és futott öt mezőn és öt erdőn keresztül. Ahogyan így futott, elérte a háromágú folyót. Amikor a hűs víztükörbe nézett, meglátott egy aranyhalat, ami felé közeledett.
– Tudom ki vagy! – mondta az aranyhal. – Megmondom neked, mit kell tenned, hogy emberi valódat visszanyerd!
– Mit? – kérdezte a nyúllá változott fiú.
– Mi sem egyszerűbb! Csak találnod kell valakit, aki nem ismer ugyan, de elhiszi neked, hogy az vagy, akinek mondod magad!
Hát elindult a fiú. Felkereste az összes ivócimboráját és kártyatársát, és ezt mondta nekik:
– Emlékeztek rám? Én vagyok a jóbarátotok!
Ám de azok nem hittek neki, és így szóltak:
– Hazug állat ám a nyúl! Miért is hinnénk neki? Hogy a végén átverjen, és minden pénzt kicsaljon az erszényünkből? Nem több ez ostoba trükknél!
Akkor megszomorodott a fiú, és az erdőbe menekült. Ott kereste ezután a helyét, mivel bárkihez is ment, senki nem hitte, hogy az, akinek mondja magát. Három éven át dolgozott keményen az erdő fái között. Megtanulta az évszakok változását, a kemény munkát, az éhezést és a nélkülözést. De megtanult sok szépet is: a patak folyásának a hangját, a fények táncát, a csillagok suttogását, és minden madárnak az énekét, fajtája szerint.
Történt egyszer, ahogyan az erdőben járt, kétségbeesett kiáltás ütötte meg a fülét:
– Mező állatai, erdő vadjai segítsetek rajtam! – bizony egy öregember jajgatott olyan nagyon. – Segítsetek, mert egyszem lányomat elrabolta a fekete tó szörnye, és felfalja, ha valaki meg nem menti.
Minden állat szétszaladt a nagy kiáltozásra, csak a nyulacska nem. Odaállt az öregember elé és ezt mondta:
– Nekem nincs mit veszítenem, én visszahozom a lányodat.
Azzal útnak is indult. Átszelte a magas helyeket, és elérte a fekete tavat, ahol a szörnyeteg lakott, majd nagyot kiáltott:
– Szörnyeteg, add ki öreg barátom lányát!
Az így felelt:
– Nem adom bizony, ha le nem jössz érte!
Akkor a nyulacska körbefutotta a sötét tavat tízszer. És lássatok csodát! A zavaros víz minden körnél apadt, apadt, míg az utolsó körre ki nem száradt. A szörnyeteg felüvöltött és üldözőbe vette a nyúllá vált fiút, aki befutott egy közeli erdőbe, és addig cikázott, míg üldözője be nem gabalyodott a fák indái közé. Majd mikor az már mozdulni sem bírt, visszatért a kiszáradt tómederhez. Üreget ásott, addig kapart, míg egy tavi kagylóban meg nem találta az öregember kislányát. Szétnyitotta a kagylót, és a lány sértetlenül kilépett belőle.
– Ki vagy te? – kérdezte.
– Én a város bírójának vagyok a fia. Nyúllá változtam, ameddig valaki el nem hiszi nekem, hogy az vagyok, akinek mondom magam.
Akkor a lányka így szólt:
– A nyulak bizony félénk állatok, te pedig szembeszálltál a szörnyeteggel. Bátorságodért hiszek neked.
Abban a pillanatban meg is történt a csoda: a nyulacska megrázta bundáját és visszaváltozott emberré, majd elkísérte a lányt az apjához. Az öregember pedig annyi kincset adott neki, amennyi épp elég volt arra, hogy pótolja apja eljátszott vagyonát.
Amikor a fiú belépett a szülői házba, apjával egymás nyakába borultak. Öregapja már rég megbánta, hogy elátkozta őt, ahogy a fiú is korábbi tetteit. Így megfogadta, hogy soha többé nem tér vissza régi szokásaihoz.
Sajnos nem tudom, hogy mi történt azóta, mert az öreg vakond bizony eltűnt, még mielőtt bármit is kérdezhettem volna tőle. De nem bánkódom miatta, hiszen tudom, hogy a vakond is egy volt az álomhírnökök közül, akiknek bár éles a hallásuk, de nem tiszta a látásuk. Így nem is túl hiteles mesélők.
Iskola: Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája
Osztály: 10.
Felkészítő tanár: Czimer Györgyi
Olvasd el a többi beküldött alkotást is!
