NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Veres Liliána Veszna: A csodafejű sárkány
Egy zord őszi napon hajó kötött ki egy ismeretlen szigeten, melynek neve Sárkány-sziget volt. Senki sem tudta, hogy miért, de ezt a szigetet már évek óta hatalmas köd lengte be.
A hajóskapitányt Goldy von Vince-nek hívták. Egy francia királyi családból származott, és barátaival azt tervezték, felfedezik ezt a rémisztő szigetet. Vince rettenetesen gazdag családból származott, és ő volt az egyik ember, aki először tette be a lábát Ködös-völgy partjára, amely akkor még ismeretlen volt.
Furcsa módon folytonos ősz uralkodott itt, és több ijesztő barlang is megtalálható volt ebben az érdekes völgyben. Vince és a többi matróz jól szemügyre vettek mindent, mert nem akartak bajba keveredni.
Pár nappal később észrevették, hogy esténként kisebb-nagyobb földrengések észlelhetők a szigeten. Nem okozta ezt más, mint hogy egy hatalmas sárkány trappolt el a táboruk előtt. Vince még nem látta az óriási teremtményt, ezért nem is félt tőle, de a többiek rettegtek tőle.
Amikor Vince egy csillagfényes éjszakán kiment a sátrából, hogy a közelben csordogáló kristálytiszta patakból igyon, szembejött vele ez a hatalmas sárkány. Vince jól megvizsgálta az állatot, majd felemelte a tekintetét, hogy a szemébe nézzen. De odáig nem jutott el, mert megakadt a szeme az óriás fején, és még a lélegzete is elállt attól, amit látott. A sárkány fején gyönyörű, arany színű agancs fodrozódott, amely egészen a hátáig húzódott. Szeme égszínkék volt, körülötte ezüstös, hullámos tüskék díszelegtek. Az orra körül is hasonló tüskéket látott Vince, és amin még jobban meglepődött az volt, hogy az orra élénksárga színben pompázott. Amikor a sárkány szóra nyitotta a száját, látni lehetett, hogy a nyelvének is pont ilyen furcsa, mégis gyönyörű színe van. Fogai gyémántból voltak, és olyan tiszták, mint azon az estén a kis patak, amelyből Vince és a matrózok inni szoktak.
Amikor a hajóskapitány magához tért, látta, hogy a sárkány éppen felé hajol, de ettől nem ijedt meg. Végül, amikor az állat szája a francia királyi sarj füléhez ért, ezt súgta bele mély hangon.
– Én vagyok a Csodafejű Sárkány, és olyan okos vagyok, hogy el sem tudod képzelni. Ezt azzal bizonyíthatom, hogy nem faltam fel egyikőtöket sem.
E szavakat hallva a kapitány úgy érezte, hogy bízhat a sárkányban. Ráadásul kellemes illat lengte körül, de Vince nem tudta, hogy mi lehet az.
– Én pedig Goldy von Vince vagyok, a francia kastélyból. Örülök, hogy láthatlak! De mégis hogy érted azt, hogy te azzal bizonyítod az okosságodat, hogy nem faltál fel minket? – érdeklődött.
Az óriás újból megszólalt.
– Úgy értettem, hogy hagytam egy kis időt arra, hogy megfigyeljem, megtámadtok, elmentek, vagy esetleg itt maradtok a békés szigetemen? Végül maradtatok, és a félelem ellenére is békén hagytuk egymást. Én csak akkor támadok, ha muszáj, és biztos vagyok benne, hogyha itt maradtok, akkor is békében fogunk élni ezen a nem túl nagy, de kényelmes szigeten. Ezzel ti is bebizonyítottátok, hogy nem kell tartanom tőletek – mondta e bölcs mondatokat a Csodafejű Sárkány.
Aztán az állat lerakott egy, az ő méretéhez képest icipici zsákocskát Vince elé, majd fejével biccentett egyet, kitárta hatalmas kék szárnyait, és eltűnt a kapitány szeme elől.
Eközben Vince rájött, mi volt az ismerős illat, amit érzett a sárkányon.
– Mmm¼ vaníliás karamellás alma, egy csipetnyi naranccsal – mondta ki hangosan, majd visszament a sátrához, és kibontotta a csomagot, amit a Csodafejű adott neki.
Nem talált benne mást, mint egy A/12-es papírt, amire 98-as betűmérettel ez volt írva:
Jó tanács! Soha ne gondolj semmit úgy a másikról, hogy nem ismered!
– Milyen igaz! Ez a sárkány tényleg nagyon okos – gondolta magában Vince, és eltette a papírt egy biztonságos helyre.
Hogy ebből a történetből mennyi a valóság, nem tudhatom, de az biztos, hogy a sárkánynak teljesen igaza volt.
Iskola: Pécsi Mezőszél Utcai Általános Iskola
Osztály: 5.
Felkészítő tanár: Bank Eszter, Novák Balázs
Olvasd el a többi beküldött alkotást is!
