Friss hírek

Megosztás

NET-PENNA online vers- és meseíró verseny

Ajánló a beérkezett alkotások közül: 

Szabó Zselyke: Rófusz

Az emberek igen furák néha. Vegyünk egy példát, ha boltba megyek furcsán néznek rám, vagy direkt belém ütköznek. Mondjuk erre van egy egyszerű magyarázat, mégpedig az, hogy sárkány vagyok! Gondolom most eléggé meglepődtél… 

A nevem Rófusz és ez az én történetem arról, hogy hogyan lettem utált sárkányból közkedvelt hős. Ez a nap is egy gyönyörű szép tavaszi reggelen indult. Felkeltem, elkészülődtem, majd reggelizni akartam, amikor is kopogtak. Kimentem az ajtóhoz, de mikor kinyitottam nem láttam ott senkit, ezért visszacsuktam. Megint kopogtak. Másodszorra sem láttam senkit, vissza akartam csukni az ajtót, de arra eszméltem fel, hogy valaki húzogatja a farkam amikor lenéztem egy körülbelül nyolcéves kislányt láttam magam előtt. Megkérdeztem hol lakik, merre vannak a szülei, de nem válaszolt. Beinvitáltam és bejött. Leültettem a kanapéra majd megkérdeztem, hogy kér-e üdítőt, bólogatott.  

– Köszönöm szépen ez nagyon jól esett. -mondta kedves hangon. 

– Örülök. 

– Szóval azért jöttem hozzád, mert a segítséged szeretném kérni. 

-És miben? 

Egy képet mutatott egy nála három évvel idősebb fiúról, aki egy kék ház előtt áll.  

-Állítólag ő a féltestvérem, de anyukámék nem akarják, hogy találkozzak vele. De én tudom hol lakik, szeretném látni. 

-Szóval azt akarod, hogy vigyelek el hozzá? 

-Pontosan! 

-Rendben, akkor indulhatunk is, csak összepakolok egy kis harapni valót! 

Csomagoltam szendvicseket, édességet, majd kimentünk az udvarra. 

-Hol a kocsid? 

-Szívem, nekem olyanom nincs, sárkány vagyok ha nem látnád! Én repülni szoktam! 

-Oh, ez igaz! 

Felült a hátamra majd elindultunk. 

-Hé! Ne szoríts ennyire! 

-Bocsánat. 

-Ez az a ház? 

-Igen, ez az ha jól tudom. 

Leszálltunk majd a kislány idegesen becsöngetett. Egy férfi nyitott nekünk ajtót 

-Jó napot kívánok, miben segíthetek? -szólított meg a férfi megilletődve. 

-Jó napot, esetleg Hevesi Gergő itt lakik? 

-Igen, de kérlek fáradjatok beljebb. – invitált be minket az apuka. 

-Gergő, gyere le, vendégeink vannak! -ordította az apuka. 

A fiú azonnal lejött, majd meglepődve nézett felváltva rám és a kislányra. 

-Egyébként a nevem Hevesi János, Gergő apukája vagyok. -nyújtott kezet. -Az én nevem Bogi, az övé pedig Rófusz. 

-Szóval mi hozott titeket ide hozzánk? 

-Azért jöttünk, mert anyukám szerint Gergővel féltestvérek vagyunk. 

A kisfiú és az apuka is meglepetten néztek maguk elé. 

-Bogi, anyukád tudja hogy itt vagy? 

-Nem, az engedélye nélkül kerestelek meg. 

A lány gyorsan elhadarta, hogy mit szeretne, be szeretné mutatni a testvérének az anyukáját. 

-Rendben, értem. Elengedem veletek a fiam, csak érjetek vissza épségben.  

-Apu, te nem jössz velem? 

-Nem, én nem akarom azt a nőt többé látni, de tőled nem tagadom meg, hiszen az anyukád.  

Elköszöntünk Jánostól és mindkettő gyerkőc felpattant a hátamra.  

Útközben a csomagolt szendvicsket majszolták, majd megérkeztünk Bogiék házához. 

-Mi lesz, ha nem fog szeretni, vagy nem akar látni? 

-Ne aggódj minden rendben lesz. 

A fiú idegesen csöngetett be. Meglepetésemre kicsiny városunk polgármester asszonya nyitott ajtót, majd a lány felé fordult és sírva, kissé dühöngve ölelte át. 

-Kislányom, tudod mennyire aggódtam? Egész életedre szoba fogságba kerülsz emiatt. 

-Oké anyu, de mielőtt megbüntetsz, szeretném ha megismernél valakit. 

Ránk nézett az anyuka,majd kissé meglepődött, főleg rajtam. 

-Elmentél megkeresni a testvéred, ugye?-nézett le a kisfiúra.  

-Igen, ő itt Gergő. 

-Jó napot kívánok! -mondta az ifjú. 

A nő magához ölelte szorosan, majd mindketten elkezdtek sírni. 

-Hát, sok dolgot meg kell beszélnünk, gyertek be! 

-Köszönöm, de én most már elmennék, teljesítettem a küldetésem. -mondtam, majd Bogira kacsintottam aki válaszul mosolygott. 

-Hát Rófusz, nem tudom hogy köszönjem meg, hogy hazahoztad a gyerekeim hálás vagyok, de tényleg! 

-Ez természetes volt asszonyom! 

-Na, nem is tartunk fel, jó estét! 

-Jó estét, sziasztok! 

Így történt az, hogy végre kezdtek elfogadni az emberek. Másnap a polgármester asszony elhíresztelte, hogy milyen segítőkész vagyok, így hát munkát kaptam a rendőrségen, hogy meg tudja védeni a helyi lakókat.  Elkezdtek az emberek csodasárkánynak hívni. 

 

Iskola: Kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola, Gimnázium és Szakgimnázium
Osztály: 7.
Felkészítő tanár: Vass Dorina

 

Olvasd el a többi beküldött alkotást is!

Boldog
Boldog
100 %
Szomorú
Szomorú
0 %
Izgatott
Izgatott
0 %
Álmos
Álmos
0 %
Mérges
Mérges
0 %
Meglepett
Meglepett
0 %