Január 21-én ünnepeljük

a magyar informatika születésnapját

A Magyar Tudományos Akadémia Kibernetikai Kutatócsoportjában megépített, első generációs M-3-ast tudományos számítások embernél gyorsabb végrehajtására tervezték. Noha a gép csupán másodpercenként 30 számítási műveletet tudott elvégezni (míg a mai gépek processzorai esetében már több tízezer millió utasítással számolhatunk másodpercenként), az M-3-ra írt programok révén így is számos gyakorlati feladatra használták fel. E gépen készült az épülő Erzsébet híd statikai számításaival kapcsolatos program, de például szállítási költségek optimalizálásához, részecskék vizsgálatához szükséges számításokat is végeztek vele.

Ráadásul a szovjet tervek nyomán, de számos magyar mérnök és matematikus szellemi munkájával készült M-3 képességeit a magyar szakemberek folyamatosan bővítették, illetve az itthon elérhető alkatrészbázishoz igazították, nagyobb kapacitású mágnesdobos adattárolót építettek hozzá. A magyar mágnesdobot a hazai hardverexport első fecskéjeként az egyik első román számítógép, a MECIPT-1 építéséhez is felhasználták.

Neumann Társaság szegedi Informatika Történeti Tárlat

Meglepő, de az M-3 számítógép a mai társaihoz hasonlóan viszonylag hamar elavult: Budapestről 1965-től Szegedre, a JATE Kibernetikai Laboratóriumába került – ahol Kalmár László professzornak köszönhetően már az 1950-es évek óta foglalkoztak kibernetikai kutatásokkal, így nagy szükség volt egy modern számítógépre -, ott azonban már 1968-ban leselejtezték. Bár teljes kiépítésében a számítógép nem maradhatott fenn, legfontosabb részegységei a Neumann Társaság szegedi Informatika Történeti Tárlatán, illetve a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Műszaki Tanulmánytárában ma is megtekinthetők.

Az M-3 fejlesztői

„Az M-3 számítógép esetében a gép alapvető műszaki képességeinél is fontosabb volt, hogy a gép mellett egy fantasztikus szakembergárda nevelődött, építői és üzemeltetői közül került ki a magyar informatika számos úttörője, a magyar számítógépipar, kutatás- és alkalmazás meghatározó alakjai. E nagy koponyák később a Neumann Társaság alapítói közé tartoztak, többek között: Dömölki Bálint, Kovács Győző, Németh Pál, Szelezsán János és Vasvári György. Az MTA Kibernetikai Kutatócsoportjának egykori igazgatóhelyettese, Tarján Rezső lett a Neumann Társaság első elnöke 1968-ban” – mondta el dr. Beck György, a Neumann Társaság elnöke az évforduló kapcsán. (Szöveg forrása itt elérhető.)

Érdekességek

• A gép összességében 770 elektroncsőből és 2000 kuprox-diódából állt, közel 500 alegységbe szervezve, és mintegy 30 m² területet foglalt el; 10 kW fogyasztása miatt hűtése komoly problémát okozott.
• A hálózati feszültségingadozások kiküszöbölése érdekében a tápfeszültséget egy motorgenerátor szolgáltatta.
• Dobmemóriából négyet is a géphez lehetett (volna) kapcsolni.
• Hibakeresésre és tesztelésre külön “alegység-vizsgáló” berendezés szolgált.
• Az M-3 gépen szólalt meg az első magyar „számítógépes zene” is, a saját fejlesztésű hardver kiegészítés révén. Minden programnak jellegzetes zenéje volt, amelyet programozója már jól ismert; így például a diagnosztikai programok „zenéjéből” meg lehetett állapítani, hogy a gép jól vagy hibásan működik-e – már ha valakinek jó füle volt. (Még több érdekesség és a szöveg forrása itt elérhető.)