Vasvenszki Róbert Zsolt:
Küklopsz Kálmán és Jonatán
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország. Ebben az országban érdekes lények éltek. Sárkányok, kentaurok, unikornisok és óriások, de voltak ott különlegesebb lények is. Például lángrákok, vízcsikók, légkutyák és földhalak. Nem éltek abban az országban emberek, mert olyan körülmények voltak, hogy csak nehezen tudtak volna életben maradni. Nagyon meleg volt, de a lények vagy immunisak voltak a hőre, vagy a fák alá bújtak a hőségtől. Minden szép volt, jó volt, míg egy baziliszkusz be nem költözött abba az országba. A baziliszkusz egy szárnyas kígyó, amely mérgező gázt lehel, de a pillantása is halálos. Az ország lakói tucatjával hullottak, ám egy küklopsz sikeresen kimenekült.
Ez a küklopsz, Küklopsz Kálmán az emberek földjére talált, és egy kis tanyába botlott. Ott élt egy Jonatán nevű fiú, aki jól értett az állatokhoz.
– Orvendok – köszönt Küklopsz Kálmán a széken ülő és olvasó fiúnak.
– Tessék? – kérdezte Jonatán, fel se nézve a könyvéből.
– Orvendok – ismételte türelmesen Küklopsz Kálmán.
Jonatán végül felpillantott a könyvéből, és igencsak megrémült.
– Ki – ki vagy te? – dadogta ijedten.
– Kuklopsz Kalman. En nem beszel jol emberul.
– Oké… Mit keresel te itt?
– En keres segitseg – felelte a küklopsz.
– És… Tőlem? – kérdezte a fiú.
– Ha te segit, minden jo.
– Hogyan segítsek? – pattant fel Jonatán.
– Te vegez baziliszkusz. Nagy szarnyas kigyo. Halalos gazt lehel. Megol a pillantasa – sorolta Küklopsz Kálmán a tulajdonságait.
Jonatán elgondolkodott. Nem hitte el, hogy egy küklopsz segítséget kér tőle, de ennek ellenére nem akarta a lényt cserben hagyni. – Jól van, segítek – felelte végül, és besétált a házba. Ott elővett egy gázmaszkot, egy kis kést, és egy napszemüveget. Így sem lehelettel, sem pillantással nem olthatja ki a kígyó az életét. Aztán elindult Küklopsz Kálmán hátán, mert ő sokkal nagyobb és gyorsabb volt nála. Amikor elérték az országhatárt, észrevettek egy tornyot.
– Az Metamort varazstornya. Te marad attol tavol – szólt Küklopsz Kálmán.
– Ő ki?
– Egy halhatatlan. Csinalt valami csiribu – csiribat. Ő beszel kigyoul.
– Nem lehet, hogy ő szabadította rá erre az országra a baziliszkuszt? – kérdezte a fiú.
– Nem tudom. En nem lenni okos.
Ekkor észrevették a mágust, ahogy a torony tetejéről varázsol. Odalopództak és miután leszállt Küklopsz Kálmán hátáról megpillantotta a szárnyas kígyót. A torony tövében feküdt és úgy tűnt aludt. Jonatán előhúzta a gázmaszkot, magára helyezte, és odakúszott. Amikor elég közel ért, elmetszette a lény torkát.
– NEEEE!!! – üvöltött fel valaki a fiú mögött.
Jonatán megfordult, és a mágus állt tőle vagy tíz méterre. Az előhúzott egy pálcát.
– CRUCIÓ MAXIMA – üvöltötte, és kilőtt egy vörös sugarat.
Jonatán elugrott a sugár elől, ami egy arra járó óriásba talált. Az óriás azonnal holtan esett össze.
– CRU… – kezdte Metamort, de ekkor megragadta őt egy nagy kéz, és a lábánál fogva felemelte. Küklopsz Kálmán az arca elé tartotta Metamortot.
– Te nem jo magus – közölte a küklopsz. – Te gonosz feketemagus vagy.
– CRUCIÓ MA… – kiáltotta a mágus, de Küklopsz Kálmán kicsavarta a kezéből a pálcát.
– Kapd el, Jonatan! – kiáltotta, és odadobta a pálcát.
A fiú elkapta, és azonnal kettétörte a pálcát. Ebben a pillanatban a feketemágus felüvöltött, és papagájjá vált. Majd hirtelen egy másik küklopsszá. Küklopsz Kálmán el is ejtette ijedtében. BAMM! A küklopsz vakond lett. BAMM! A vakond tigrissé vált. Úgy tűnt, hogy Metamortot a törött pálcája utolsó erejével mindenféle állattá és varázslénnyé átalakítja. Amikor egy kicsi egér volt, úgy tűnt, csak egyszer fog még átalakulni. BAMM! Egy pókká alakult! Egy igencsak méretes, de attól még kicsi pókká. A küklopsz azonnal eltaposta.
– Koszonok segitseg – szólt a lény.
– Szóra sem érdemes – vont vállat Jonatán. – Végül is te győzted le Metamortot.
– Nelkuled nem ment volna. Hazavigyelek? – kérdezte Küklopsz Kálmán.
– Rendben – bólintott a fiú, de észrevett egy könyvet és egy másik pálcát Metamort helyén. Azt felkapta, elindult Küklopsz
Kálmánnal, és hamarosan otthon találta magát.
– Isten veled, Küklopsz Kálmán – köszönt el a fiú.
– Viszlat – köszönt el a küklopsz, és elballagott.
Jonatán a búcsú után beballagott a házába, és azonnal ledőlt aludni. Azt álmodta, hogy amikor már mindenki azt hitte, hogy minden rendben, az országból kiszökött egy kis füst, és elindult az emberek földje felé. Ám mikor azt elérte, nem állt meg, hanem még távolabb ment. A tenger közepére érve, megállt egy aprócska, zátonyos szigeten. Ott volt egy országnyi sötét, ijesztő lény, amelyek a kis füstfelhő felé fordultak… a füstfelhő pedig elkezdett átalakulni… kinőtt a keze, lába, nyaka… az az ember ismerős volt… nagyon ismerős…
Jonatán hirtelen felriadt. Rápillantott az órájára, amely hajnali egy órát mutatott.
– Biztos csak egy álom volt – gondolta, de már nem tudott visszaaludni. Kisétált az udvarra, és felnézett a csillagokra. Érdekes… a göncölszekér helyén egy halálfej alakú csillagkép volt…
Ebben a pillanatban a meleg nyári este hirtelen rettenetesen hidegre fordult.
– Jobb lesz, ha bemegyek – motyogta, de ekkor valami elkezdett hozzá csoszogni… Nem is csoszogott, hanem lebegett…
Jonatán észbe kapott. Ez volt az a dolog, amit az álmában látott! Berohant a szobájába, és előrántotta a varázskönyvét. A furcsa fekete lény egy fertőzött lélek volt, azok fekete mágiával irányított kísértetek, amelyek kiszívják az ember lelkét, és hozzájuk hasonló kísértetekké változtatják őket.
– Metamort állhat csak emögött… – gondolta Jonatán és végiglapozta a könyvet. Az azt írta, hogy a fertőzött lelkek gyengéje a napfény és ha a mesterük elpusztul, visszaváltoznak emberekké, vagy azzá a lénnyé amilyenek alapból is voltak.
– Vajon van itt egy álcázóbűbáj? – motyogta a fiú, de nem talált. Azonban észrevett egy rejtett rekeszt, melyben furcsa, színes kristályok voltak.
Összesen hét, és a könyvben volt egy ˝elemi kristályokról˝ szóló rész, amelyben az állt, hogy ezeknek a neve Terra (fűzöld színű), Ordo (violalila), Ignisz (tűzvörös), Aqua (égszínkék), Aér (napsárga), Gulkri (indigókék) és Drifkur (okker – narancssárga). Az elemi amulettel kombinálva meg lehet idézni egy Krindzsi nevű lényt, amely végleg le tudja győzni a sötétséget. Jonatán megpróbálta megkeresni, hogy hol van az az amulett, de nem volt benne semmi sem. Azonban talált egy transzportáló – bűbájt, de ez nem volt veszélytelen. – Mi lehet a legrosszabb? – gondolta, és elmotyogta a bűbájt a pálcájával (Transprixtus – teleportus). Egy fehér villanás és a következő pillanatban egy ól előtt találta magát, az ól közelében pedig egy kisebb ház volt. Viszont valamiért fejjel lefelé látott mindent.
– Megis mi tortent veled Jonatan? – hallatszott egy ismerős hang. – A fejed a labad helyen, a labad a karod helyen.
– Ne aggódj – mondta egy ismeretlen, női hang. Jonatán fejjel lefelé is látta, hogy az egy idős hölgy, akinek volt egy amulettje és hasonlított egy kicsit Metamortra. Az asszony fogta Jonatán fejét és beletöltött egy italt. Egy villanás és normális lett a teste.
– Mi – mi történt? – kérdezte a fiú, és már látta, hogy Küklopsz Kálmán és az idős hölgy volt csak ott.
– O Rezi. Mit keresel te itt? Hogy kerülsz ide? – kérdezgette a küklopsz.
Jonatán elmagyarázta, hogy mi történt, Rezi pedig előkerített egy kis barackos pitét. Közben elindultak a ház felé és leültek a kerti asztalhoz.
– Szóval a kristályokkal és az amulettel akarod legyőzni a gonosz testvéremet? – kérdezte Rezi.
– Pontosan, Rezi! – bólintott Jonatán. – Ha Metamort eltűnik a föld színéről, a fertőzött lelkeknek is el kéne tűnnie.
– De ezek a kristalyok nem igaziak – közölte Küklopsz Kálmán.
Jonatán és Rezi olyan képet vágtak, mint aki repülni lát egy harcsát. Küklopsz Kálmán ugyanolyan képet vágott amilyeneket ők, de ő attól, hogy a többiek úgy meg vannak lepődve.
– Mit csodalkoztok? – kérdezte Küklopsz Kálmán. – Az elemi kristalyok izzanak, ha az amulett közeleben, vagy egy Ignisz, Driftur, Aer, Terra, Aqua, Gulkri, vagy Ordo kezében van.
– Azok mik? – kérdezte Jonatán.
– Jelképes szerzetek. Mindegyik név jelent valamit – válaszolt Rezi. – Az Ignisz az tudás, a Driftur az a kreativitás, az Aér az energia, a Terra az élet, az Aqua a lélek, a Gulkri a kapcsolat, az Ordo pedig a szeretet.
– Ezek a kristalyok szerintem elvezetnek a valodiakhoz, es az Ignisz a kozelben van – tette hozzá a küklopsz.
Jonatán azonnal felpattant és körülnézett.
– Hol van? – kérdezte.
– A közeli erdoben. Elviszlek oda – mondta Küklopsz Kálmán, és öt perc múlva már ott is voltak. Lementek egy barlangba, ahol egy vörös figura állt. Magas volt és a hátán a szivárvány minden színe megvolt a vörösön kívül.
– Szervusz, Jonatán. Szervusz, Küklopsz Kálmán – köszönt nekik hátra sem fordulva.
– Ki vagy te? – kérdezte Jonatán.
A dolog megfordult. Az arcán egy nagy felvarrt folt volt, amelyről a vak is látta, hogy egy fertőzött lélektől származik.
– Egy olyan ize megfertözött? – kérdezte Küklopsz Kálmán ijedten.
– Ez egy húsz éves seb, de már nincs hatása semmire – válaszolta a lény, és a kezét nyújtotta – Elemi Ignisz – mutatkozott be. – Az Ignisz kristályt keresitek?
– Igen – bólintott Jonatán.
– Először a többi kristályt találjátok meg és megkaphatjátok. Azt ajánlom, hogy kezdjétek az Aér kristállyal – mondta Elemi Ignisz – aztán meg tudjátok gyógyítani a rémálomkirályt. A birodalma a közelben van. Akkor – mondta, közben megragadva egy tűzvörösen izzó kristályt – viszlát, kalandorok – és ezzel eltűnt.
Hőseink meg kénytelen – kelletlen, elmentek a rémálomkirályhoz.
– Ez egy nagy birodalom – mondta Jonatán.
– Csak az a furcsa, hogy itt minden elemi leny van. – tette hozzá a küklopsz.
Bementek a palotába, ahol pedig egy hídon át felsétáltak a trónig. Ott volt négy Aér. Két testőr, akik remegtek a páncéljukban, egy asszisztens, aki szintén rázkódott a félelemtől és a negyedik, aki a trónon ült, egy fekete csíkokkal átszelt Aér volt, akinek a szíve tájékán a fekete csíkok egy magot képeztek. A szemében egy rémisztő, vörös tűz égett. Mindent összevetve, hátborzongató volt.
– Szóval az Aér kristályt akarjátok? – kérdezte és ijesztően felnevetett. – Engem nem érdekel, mit akartok. Asszisztens! Vezesd el őket!
Miután kivezette őket, bocsánatot kért.
– A király meg lett fertőzve ezzel a lélek – dologgal és az Aér kristállyal próbálja visszatartani – mondta Asszisztens szomorúan.
– Ráadásul, a többi kristály nem hinném, hogy jót tesz az agyának.
– A tobbi kristaly? – kérdezte Küklopsz Kálmán.
– Az elemi kristályokra gondolsz? – puhatolózott Jonatán.
– Igen, azok. A Driftur, az Aér, a Terra, az Aqua, a Gulkri, és az Ordo. Az Igniszt még nem találta meg. De van valami más is.
– Micsoda? – kérdezték Jonatánék.
– Az, hogy mintha nem is igazán ő lenne. Például a pincébe zárkózik, engem kiküldve, és furcsa, démonidéző mágikus bigyókkal csinál valami “kitudjamagvas macerátumot”.
– Az megis mi? – értetlenkedett a küklopsz.
– Honnan tudjam? – válaszolt Asszisztens. – Csak azt tudom, hogy mintha egy furcsamagvas főzet megivása után visszakapja a testét, de hát van teste! Szóval végleg nem értem mi van vele.
– Szerintem Metamort irányítja az agyát – vélekedett Jonatán.
– Biztos! – sóhajtotta az Asszisztens a cipője orrát bámulva, majd felpillantott. – Tudjátok mit? Mi lenne, ha nektek adnám a kristályokat? – kérdezte.
– Ide tudnád adni? – hüledezett ismerős párosunk. – Igen. Jöjjetek vissza úgy hajnali öt óra körül. Akkor a király már alszik, és a nép is álmodik még.
– A király az elmúlt időben éjjel is ébren van?
– Persze. Akkor majd találkozunk. Sziasztok! – búcsúzott el Asszisztens, majd mind a hárman hazatértek. Hajnali ötkor értek a birodalomhoz és megkapták az Asszisztenstől a kristályokat. Aztán Elemi Ignisz barlangjából elvitték az Ignisz kristályt. Végül fogták Rezi Elemi amulettjét és belehelyezték a kristályokat. Az amulett felemelkedett a földről, fehéren felizzott, majd egy szivárvány – színű ember állt a helyén, nyakában az amulettel.
– Te vagy Krindzsi? – kérdezte Jonatán.
– Igen – bólintott Krindzsi. – A fertőzött lelkek visszatértek? – kérdezte.
– Pontosan – bólintott Rezi.
– Akkor mire várunk? – pattant fel Krindzsi. – Van ötletetek, hogy ki irányítja ezeket?
– Szerintünk Metamort, – szólalt meg Küklopsz Kálmán – es az Aer vezert iranyitja.
– Akkor gyerünk! – kiáltotta Krindzsi, majd a következő pillanatban a palotában voltak. Az elemi kristályokból összerakott lény egy kék tűzgömböt tett le az alvó Rémálomkirályra, ami magába szívta az összes fekete dolgot, és a király meggyógyult.
– A pincébe! – szólalt meg Jonatán, majd lementek. Ott dolgozott Metamort, aki visszakapta a testét. Krindzsi rálőtt egy vörös sugarat, és a feketemágus eltűnt a föld színéről.
A varázslényeket biztonságban tudva, mind a hárman hazatértek, élték az életüket, és ma is élnek, ha meg nem haltak.
Így volt, mese volt, aki hallgatta, azé volt.
