Elhervadt bordó rózsa egy faasztalon, háttérben résnyire nyitott ajtóval és beszűrődő fénnyel – Illés Gábor Töredék című versének illusztrációja.
|

Olvastad már? – Illés Gábor: Töredék (Búcsú Olgától)

„Azt hiszed egyszerű nemet mondani?”

Illés Gábor: Töredék (Búcsú Olgától)
Keletkezett: 2001. szeptember.
Megjelent: Szárnyak hullámverésben – Egyetemisták és főiskolások versei és prózái. Szerkesztette Lutter Imre. Budapest: Magyar Versmondók Egyesülete, 2004.
Online forrás: Kása-Bókkon Tímea: Illés Gábor, az elfeledett posztumusz díjas fiatal költő. f21.hu, 2023. augusztus 7.

Egy fiatalon megszakadt költői pálya

Illés Gábor mindössze húsz évet élt. A közgazdásznak tanuló fiatalember tudatosan készült az irodalmi pályára: verseit folyóiratoknak küldte, és remélte, hogy egyszer szélesebb olvasóközönséghez is eljutnak. 2002-ben tragikus balesetben vesztette életét.

Huszonhárom verse a 2004-es Szárnyak hullámverésben című antológiában jelent meg, további költeményeit a 2005-ös Firka a falra őrizte meg. Költészetére Kása-Bókkon Tímea 2023-as, az f21.hu-n megjelent portrécikke irányította rá a figyelmemet.

Ajánló

Lehet-e véget vetni egy kapcsolatnak, ha az érzelmek még nem engedik az elválást? Illés Gábor Töredék (Búcsú Olgától) című versében a lírai én kimondani készül a nemet, de minden újabb megszólalása megkérdőjelezi elhatározását.

A költemény egy szakítás belső története. Kérdések, panaszok, önvádak és megismételt tagadások követik egymást, miközben a megszólított mindvégig hallgat. A búcsú így nem lezárt esemény, hanem újra és újra kudarcot valló kísérlet.

Amikor a nem nem jelent nemet

Illés Gábor versének nyitókérdése számomra nem egyszerű retorikai fordulat. A beszélő már az első sorban megkérdőjelezi saját döntésének lehetőségét. Nem azt kérdezi, hogy helyes-e elválni, hanem azt, hogy egyáltalán képes-e kimondani az elválást jelentő szót.

A vers egyik legérdekesebb sajátosságát abban látom, hogy a szakítás szándéka és a szeretet megvallása folyamatosan egymásnak feszül.

„Hát most kimondom:
-Nem! Többé már nem!”

A határozott tagadást azonban szinte azonnal feltételes megfogalmazások követik. Egyetlen elképzelt válasz, egy szeretetet megerősítő mondat elegendő volna ahhoz, hogy a beszélő visszavonja döntését.

A tagadás tehát nem végpontja, hanem újabb állomása az érzelmi vívódásnak.

A hallgatásra épülő párbeszéd

A költemény látszólag két ember kapcsolatát jeleníti meg, valójában azonban csak az egyik fél hangját halljuk. A lírai én kérdez, vádol, magyarázkodik, követel és könyörög, miközben a megszólított nem válaszol.

Ez a hallgatás számomra a vers egyik legfontosabb szervezőelve. A beszélő újra meg újra megfogalmazza, mit szeretne hallani a másiktól. A hiányzó válasz így különös módon mégis jelen van a szövegben: nem elhangzó kijelentésként, hanem folyamatos várakozásként.

A kapcsolatot mintha már nem is a két ember közötti tényleges kommunikáció, hanem az elképzelt válasz lehetősége tartaná fenn. Ebben az értelemben a vers egy meg nem valósuló párbeszéd története. A lírai én a másikhoz beszél, de közben saját érzéseivel és döntésképtelenségével szembesül.

Miért töredék?

A cím különösen elgondolkodtatott. A vers ugyanis nem befejezetlen szöveg. Világos kiindulópontja, fokozatosan kibontakozó érzelmi íve és erőteljes zárlata van. A töredékességet ezért nem elsősorban a szerkezetben keresem.

Számomra inkább a beszélő önmagához való viszonya válik töredezetté. Egyszerre akar elszakadni és maradni, elutasítani és elfogadtatni magát, lezárni a kapcsolatot és megőrizni annak lehetőségét.

A szövegben ismétlődő tagadások, a feltételes megfogalmazások és a hirtelen érzelmi váltások ennek a belső megosztottságnak a nyelvi megnyilvánulásai. A cím így nem feltétlenül egy félbemaradt művet, hanem egy önmagával egységbe kerülni képtelen beszélőt jelöl.

A kimondott szó határa

A verset olvasva egyre inkább az foglalkoztatott, hogy mennyire képes a nyelv megváltoztatni az érzelmi valóságunkat.

Egy szakítás kimondása önmagában is cselekvés: a beszélő megpróbálja átrendezni vele a másikhoz fűződő viszonyát. Illés költeményében azonban a kijelentés és az érzelmi állapot nem kerül összhangba. A beszélő nemet mond, de továbbra is igenre vágyik.

A zárlat különösen erősen érzékelteti ezt az ellentmondást. Az elválás pillanatában a tagadás mellett újra megjelenik a szeretet megvallása. A vers így visszavezet bennünket a nyitókérdéshez, de a válasz már nem pusztán a kimondás nehézségéről szól.

Azt mutatja meg, milyen kevés lehet egyetlen szó ahhoz, hogy valóban lezárjunk valamit önmagunkban. Számomra ezért Illés Gábor Töredék című verse nemcsak a viszonzatlan szerelemről szól. Arról a tapasztalatról is, amikor pontosan tudjuk, mit kellene tennünk, de még nem tudunk azonosulni a saját döntésünkkel. Vajon a szakítás akkor történik meg, amikor kimondjuk, vagy csak akkor, amikor már nem szeretnénk visszavonni a döntésünket?

Kapcsolódó bejegyzések