Könyvek, töltőtoll, őszi levelek és nemzeti színű szalag a magyar nyelv napját idéző kompozícióban, a Magyar Nemzeti Múzeum épületével a háttérben.
|

A magyar nyelv napja – mit jelent ma magyarul beszélni?

November 13-án a magyar nyelvet ünnepeljük. A dátum nem véletlen: 1844-ben ezen a napon fogadták el a magyar nyelv és nemzetiségről szóló II. törvénycikket, amely a magyar nyelv hivatalos használatát az állami és közéleti működés számos területére kiterjesztette. Az Országgyűlés a 66/2011. (IX. 29.) OGY határozattal nyilvánította november 13-át a magyar nyelv napjává.

Az 1844-es törvényszöveg egyik mondata ma különösen erősen hat:

„Országgyülési nyelv ezentúl kirekesztőleg a magyar lészen” (Forrás: 1844. évi II. törvénycikk, 3. §.)

A mondat nyelve maga is történelem. Ismerős, mégis régies. Éppen ezért jó emlékeztető arra, hogy a magyar nyelv, amelyet ma ünneplünk, nem ugyanaz a nyelvállapot, amelyen 182 évvel ezelőtt a törvény megszületett. És ez nem baj.

A nyelv nem attól marad meg, hogy változatlan marad

Számomra a magyar nyelv napja nem elsősorban a „szép magyar beszéd” vagy a hibátlan helyesírás ünnepe. Ezek fontosak, de a nyelv ennél jóval több. A nyelv változik, mert használjuk. Új szavakat vesz fel, régieket hagy el, jelentéseket módosít, rövidít, egyszerűsít, kölcsönöz, új szerkezeteket alakít ki. Másként beszél egy tizenéves az osztálytársaival, másként ír egy dolgozatban, más nyelvet használunk egy hivatalos levélben, egy közösségi oldalon vagy egy családi üzenetben.

A nyelvi tudatosság ezért szerintem nem azt jelenti, hogy minden változással szemben védekezünk. Sokkal inkább azt, hogy felismerjük a kommunikációs helyzetet, és képesek vagyunk választani a rendelkezésünkre álló nyelvi lehetőségek közül.

Nem az a kérdés, hogy használhat-e egy diák szlenget. Természetesen használhat. Az a kérdés, tudja-e, mikor működik a szleng, és mikor van szüksége egészen más nyelvi regiszterre.

A magyar nyelv napján – egy személyes öröm

182 évvel ezelőtt az volt a tét, hogy a magyar nyelv milyen szerepet tölthet be az állam, az oktatás és a közélet működésében. Ma már az is kérdés, hogyan taníthatjuk meg a következő nemzedéknek, hogy ne csupán használja, hanem értse és tudatosan alakítsa is a nyelvet.

Az idei magyar nyelv napja számomra egy különösen szép személyes élménnyel is gazdagodott. Tanítványom, Erhardt Liza az „Írj levelet Kazinczy Ferencnek!” című pályázaton az I. korcsoportban II. helyezést ért el. A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Petőfi Irodalmi Múzeum – A Magyar Nyelv Múzeuma által meghirdetett pályázat díjait november 13-án, a magyar nyelv napi ünnepség keretében adták át a Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermében.

A pályázatra kézzel írt levelet kellett benyújtani. Liza Csukás István nevében fordult Kazinczyhoz, képzeletbeli párbeszédet teremtve két különböző korszak alkotója között. A levél egyik mondata különösen közel áll ahhoz, amit magam is fontosnak tartok:

„Próbálok én is »újítani«: vidámságot és tréfát csempészni szépséges magyar nyelvünkbe.”

Részlet Erhardt Liza „Írj levelet Kazinczy Ferencnek!” című pályázatra készített leveléből (2026) a szerző engedélyével.

A gondolat szépen összekapcsolja Kazinczy nyelvújító törekvéseit Csukás István játékos, képzeletgazdag nyelvi világával. A két alkotót nemcsak az irodalom köti össze, hanem a nyelv lehetőségeinek felfedezése is.

Nagyon örülök ennek az eredménynek, mert Liza munkája éppen azt mutatja meg, amit a nyelvtanítás egyik legfontosabb céljának tartok: a nyelv nem csupán örökség, amelyet megőrzünk, hanem lehetőség is, amellyel alkotunk.

Jó alkalom tehát november 13. arra, hogy ne csupán azt kérdezzük, hogyan őrizhetjük meg a magyar nyelvet, hanem azt is: Hogyan használjuk jól azt a nyelvet, amelyet folyamatosan mi magunk is alakítunk?


Kapcsolódó írásaim

A tudatos nyelvhasználat és az írásbeliség változásának kérdéseivel korábbi cikkeimben is foglalkoztam:

Kapcsolódó bejegyzések