MI-műveltség: Azt mérjük, amit tudnak – vagy amit gondolnak magukról?
SZEMLÉZŐ
Friss kutatások, tanulmányok és szakmai publikációk nyomában
Esra Nur Demirtaş és Tuğçe Gamze İşçi: Development and validation of an artificial intelligence literacy scale for students
Megjelent: 2026. október 15.
Eredeti tanulmány: Discover Education 5. kötetében, 1176-os cikkszámmal, nyílt hozzáféréssel. DOI: 10.1007/s44217-026-02048-x
Mérhető-e a mesterségesintelligencia-műveltség?
Esra Nur Demirtaş és Tuğçe Gamze İşçi török kutatók arra vállalkoztak, hogy kidolgozzanak egy olyan mérőeszközt, amellyel vizsgálható a 4–8. évfolyamos tanulók mesterségesintelligencia-műveltsége. A 2026 októberében megjelent tanulmányuk abból a problémából indul ki, hogy bár az MI egyre nagyobb szerepet kap a gyermekek mindennapjaiban és tanulási folyamataiban, a fiatalabb korosztály számára kidolgozott, megfelelően ellenőrzött mérőeszközök száma továbbra is korlátozott.
A kutatás célja ezért egy érvényes és megbízható mesterségesintelligencia-műveltségi skála (Artificial Intelligence Literacy Scale, AILS) létrehozása volt. A szerzők nem egy már létező, felnőtteknek készült kérdőívet kívántak egyszerűsíteni, hanem a gyermekek életkori sajátosságait és technológiai tapasztalatait figyelembe véve dolgozták ki saját mérőeszközüket.
A fejlesztés hét egymásra épülő szakaszban zajlott. A kutatók először áttekintették a kapcsolódó szakirodalmat, majd ennek alapján összeállították a kezdeti kérdőívtételeket. Ezt szakértői véleményezés és a tételek pontosítása követte. A kérdőívet először egy kisebb tanulói mintán próbálták ki, majd a tapasztalatok értékelése és a szükséges módosítások után nagyobb mintán végeztek adatgyűjtést. Végül feltáró és megerősítő faktoranalízissel vizsgálták a skála szerkezetét és érvényességét (Demirtaş és İşçi, 2026, 4. o., 1. ábra).
Mit mér valójában a kérdőív?
A kutatók az eredetileg 50 állításból álló kérdőívet statisztikai elemzések segítségével 22 tételre szűkítették. A végleges mérőeszköz kialakításához 870 törökországi, 4–8. évfolyamos tanuló válaszait elemezték.
A skála hat területen vizsgálja a tanulók mesterségesintelligencia-műveltségét: az etikus és biztonságos használatot, az érdeklődést és motivációt, az eszközhasználati készségeket és hozzáférést, a tanulási célú alkalmazást, az MI-vel támogatott együttműködést, valamint az MI kognitív készségekre gyakorolt feltételezett hatását.
A tanulóknak egy ötfokú skálán kellett megjelölniük, mennyire értenek egyet az egyes állításokkal. A kérdőív azonban nem azt vizsgálta, hogyan oldanak meg a résztvevők konkrét, mesterséges intelligenciával kapcsolatos feladatokat, hanem azt, hogyan ítélik meg saját képességeiket, használati lehetőségeiket és az MI tanulásra gyakorolt hatását. Ez a különbség alapvető kérdést vet fel: mennyire következtethetünk a tanulók tényleges MI-műveltségére abból, amit saját tudásukról és képességeikről állítanak?
Mit állítanak magukról a tanulók?
A kérdőív első dimenziója az „Etikus és biztonságos MI-használat” elnevezést kapta. A hozzá tartozó négy állításban a tanulóknak arról kellett nyilatkozniuk, hogy követik-e az etikai elveket, aggódnak-e személyes adataik felhasználása miatt, illetve megfelelő óvatossággal használják-e a mesterséges intelligenciát (Demirtaş és İşçi, 2026, 9. o., 3. táblázat).
A 26. tétel eredeti megfogalmazása:
“I use ethical principles when using artificial intelligence applications.”
Magyar fordításban:
„Etikai elveket követek a mesterségesintelligencia-alkalmazások használatakor.”
Pedagógiai szempontból azonban felmerül egy alapvető kérdés: honnan tudjuk, hogy a tanulók valóban értik azokat az etikai és biztonsági szabályokat, amelyeknek a betartásáról nyilatkoznak? Az, hogy valaki saját bevallása szerint etikai elveket követ, még nem bizonyítja, hogy felismeri az etikai problémákat. Hasonlóképpen, a biztonságos MI-használat fontosságának ismerete sem azonos a biztonságos használat képességével.
Különösen érdekes a személyes adatokkal kapcsolatos 27. állítás:
“I don’t worry about using personal information when using artificial intelligence.”
Magyar fordításban:
„Nem aggódom a személyes adatok felhasználása miatt, amikor mesterséges intelligenciát használok.”
A kutatók ezt az állítást fordított pontozással értékelték: minél kevésbé értett vele egyet a tanuló, annál kedvezőbb pontszámot kapott a biztonságos használat dimenziójában. Az aggodalom mértéke véleményem szerint azonban nem azonos az adatvédelmi tudatossággal. Egy tájékozott tanuló megfelelő óvintézkedések mellett kevésbé aggódhat személyes adatai miatt, míg egy másik akkor is aggódhat, ha nem ismeri pontosan a kockázatokat.
A kérdőív tehát ezen a területen elsősorban a tanulók saját viselkedésükről alkotott képét, biztonsággal kapcsolatos meggyőződéseit és aggodalmait teszi mérhetővé. A tényleges etikai és adatvédelmi kompetencia megállapításához olyan gyakorlati helyzetekre is szükség lenne, amelyekben a tanulóknak önállóan kell felismerniük és kezelniük a kockázatokat.
A szabályok ismerete és alkalmazása
A kérdőív etikus és biztonságos MI-használatra vonatkozó állításai különösen aktuálisak az iskolai gyakorlatban. A mesterséges intelligencia használatát szabályozó intézményi előírások bevezetése ugyanis önmagában még nem garantálja, hogy a tanulók megértik és következetesen alkalmazzák is azokat.
Pedagógiai szempontból nem elegendő annak megállapítása, hogy a tanuló fontosnak tartja-e a biztonságos MI-használatot. Azt is vizsgálnunk kell, hogy felismeri-e az adatvédelmi és etikai kockázatokat, képes-e betartani a feladathoz kapcsolódó használati korlátozásokat, és megfelelően dokumentálja-e az MI közreműködését saját munkájában. A szabályok ismerete, elfogadása és tényleges alkalmazása tehát három különböző szint. Az önértékelés ezek közül fontos információt nyújthat, de önmagában nem igazolja a szabálykövető magatartást.
Mit mérünk valójában?
Demirtaş és İşçi kutatása fontos hozzájárulás a fiatalabb korosztály mesterségesintelligencia-műveltségének vizsgálatához. A kidolgozott skála statisztikai elemzésekkel alátámasztott mérőeszköz, amely értékes információkat szolgáltathat a tanulók önértékeléséről és az MI-hez való viszonyukról. Az etikus és biztonságos használatra vonatkozó négy állítás azonban jól szemlélteti az önbeszámolón alapuló mérés korlátait.
A skála kedvező megbízhatósági és érvényességi mutatói nem jelentik automatikusan azt, hogy a tanulók saját képességeikről alkotott értékelése megfelel tényleges teljesítményüknek. Ennek vizsgálatához a kérdőíves válaszokat gyakorlati feladatok eredményeivel is össze kellene vetni. Ez különösen fontos az iskolai MI-szabályzatok bevezetésekor. A szabályok ismerete és elfogadása mellett azok alkalmazását is meg kell tanulni, és lehetőséget kell teremteni arra, hogy a tanulók valószerű feladathelyzetekben bizonyítsák tudásukat.
A tanulmány az etikus és biztonságos használaton kívül további öt dimenziót vizsgál: az MI iránti érdeklődést és motivációt, az eszközhasználati készségeket és hozzáférést, a tanulási célú alkalmazást, az MI-vel támogatott társas együttműködést, valamint az MI kognitív készségekre gyakorolt feltételezett hatását. Ezek részletes megismeréséhez az érdeklődőknek az eredeti tanulmány 9. oldalán található 3. táblázatot ajánlom.
A kutatás tanulsága számomra nem az, hogy a tanulói önértékelés fölösleges, hanem az, hogy pontosan kell meghatároznunk, mire használjuk az eredményeit, mert nem ugyanazt jelenti, ha egy tanuló úgy gondolja, hogy biztonságosan használja a mesterséges intelligenciát, és ha ezt a gyakorlatban bizonyítani is tudja.
