Magyar népmese napja:  szeptember 30.

„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktől kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!” 
(Részlet a Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásából)

A népmese napját első alkalommal 2005. szeptember 30-án rendezték meg és azóta egyre több program kapcsolódik hozzá. A mesék, a gyermekeinkkel töltött meseolvasás jelentősége vitathatatlan. A „Magyar népmese napja” adjon alkalmat mindenkinek plusz egy mese elolvasására! Szeptemberben egy-egy kedvenc mesémmel köszöntöm a Magyar népmese napját. Jó olvasást kívánok hozzá!

Orbánné Kalmár Judit
informatikus-könyvtáros – digitális kultúra és – magyar nyelv és irodalom szakos tanár

Mátyás az igazságos

Egyszer Mátyás király, jöttében-mentében, rossz gúnyában járva az or­szágot, betérült Tápén a Bugyligyár csúfnevű kocsmába. Más rongyosok is ültek ottan, iszogattak, beszélgettek, nézegették az idegent. Egyik asztalnál három idevaló atyafi koccintgatott, múlatta idejét, miközben azt mondja az egyik:
-Hé, komék, ez a vándor, így oldalt nézvést pont olyan, mint Mátyás király képe a pénzen. De ha ő Mátyás és igazságos lenne, nekem egy lovam van, adna mellé másikat, hogy jobban boldoguljak. Ittak erre a három idevalósiak, s azt kívánták, hogy teljesüljön a társuk lókívánó sóhajtása. De a másik idevaló ivócimbora sem akart kívánság nélkül maradni, ő meg azt rebbentette:
– Ha ez Mátyás lenne, az igazságos, nekem az adósságomat egy tollvo­nással eltörölhetné! Hogy úgy legyen, ittak hárman a második kívánságra is. Hanem a harmadik ivócimbora sem akart alábbvalónak látszani az előtte szóló kettőnél, kicsit kapatosan ugyan, de azt nyilatkozta:
– Ha ez Mátyás király, akinek olyan szép a felesége, azzal bizony, legkevesebb egy éjszakán át elkanalazgatnék. Erre is ittak egy nagyot, azt kívánták, hogy legyen az óhaja szerint. Mármint az ivócimborájuknak. Mert bolond beszéd ugyan, dehát szó szél. Legyen bolondos eszejárása szerint, úgy sem lesz abból soha semmi! Hanem akkor a Mátyás király kinézetű idegen szedelőzködött, azt sem mondta a kocsmában maradóknak, hogy papucs, elment. Telt, múlt az idő, elfelejtődött, hogy valaha járt erre az a rongyos valaki, aki hasonlított Mátyás királyra. Igen, de jött az idéző, hogy a három idevalósi kocsmázó cimbora jelenjen meg Budán a királyi ítélőszék, egyenest a király szent színe előtt. Megjelent a három remegőinú tápéi, akiket a törvénytévő nap elején a bírói szék elé vezettek. Maga Mátyás ült benne. Kérdezi az első embert:
– Mit kívántál te tavalyelőtt a tápéi kocsmában?
– Azt kívántam, felséges király, egy lovam mellé adhatna egyet, hogy jobban boldoguljak. Alig kiejtette száján mondandóját, egy vitézruhás ott állt, gyönyörű pejkó kötőfékjét nyomta a tápéi kezébe azzal, hogy ballagjon, boldoguljon. A második tápéitól kérdi a király, mit kívántál te a falutok bugyligyárból csinált kocsmájában?
– Azt, fölséges királyom, életem kezedbe ajánlom, hogy a király egy tollvonással eltörülhetné, ha igazságos lenne, minden adósságom.
– Fogjátok le! – intézkedett a király – csukjátok be, addig sem csinál adósságot! De a harmadik tápéi atyafi már kékült-zöldült félelmében, hogy mi lesz az ő büntetése.
– Mit kívántál te a bugyligyárból csinált kocsmátokban?
– Fölséges királyom, életem kezedbe ajánlom, én azt kívántam, hogy a szépséges királyné asszonnyal szíves-örömest elkanalazgatnék egy éjszaka meg egy nap. De ezt szívből, nem valami csúfságból kívántam, meg mond­tam!
– Jól van, – így a király – nem mismásoltál, hazudoztál, szívből kívántad a királynéval való kanalazást, ezért magammal hívlak ebédelni. Éppen harangozták a delet. Nekiültek. Bablevest tettek eléjük. A király is azt ette. Amikor a tápéi ember a bablevest jóízűen megette, kérdezi tőle a király:
– Milyen? – Uram, királyom, olyan, mint a bableves. Megint hoztak egy teli tányért. Az is bableves. A tápéi elé tették. A király biztatta:
– Egyél! Evett az szegény, eszegette a bablevest. Mert a király kínálása parancs. Amint beszedte a másik tányér bablevest az utolsó csöppig, ahogy a király asztalánál való illemet a tápéi gondolta, Mátyás kérdezte:
– Milyen?
– Fölséges királyom, ez olyan volt, mint az előző. Egy tűzön, egy fazékban főlhetett, lehet, hogy egy bokorból való a babja. De mire ezt elsorolta a tápéi, a harmadik tányér finomságosan illatozó; bableves ott gőzölgött a nem mismásoló tápéi atyafi előtt.
– Egyél! – biztatta a király. A tápéi beleütötte kanalát a paszulylevesbe, s szedegette befelé, mert ha’ a bivalyfürösztő pocsolyáját tették volna eléje, azt is kanalazta volna, mivel a király kívánsága kikerülhetetlen parancs. A végére is járt azért annak is a tápéi, mivel a jó parasztgyomor olyan, mint a pörnyésgödör. Mindent bevesz, mindent eltakar. Ahogy lenyelte az utolsó csöppet, kérdezi a király:
– Milyen? – Fölséges királyom, egy életem, egy halálom, a kezedbe ajánlom, ez a harmadik tányérra való olyan, mint az előző kettő volt. Otthon is éppen ilyet főz az asszony!
– Iiiigen? – így a király -, ooolyaaan? – akkor mért akarsz te más ember asszonyával kanalgatni? Telhetetlen, balga ember! Ballagjál hazafelé békességgel, hogy el ne hűljön a bablevesed. Ha otthon is éppen ilyet főznek, ha az otthoni is éppen olyan, mint amit a király konyháján főznek! Ment aztán a szegény tápéi. Szaladt volna, ha nem szégyelli. Amikor annyira kihaladt a városból, hogy a budai tornyok a ködbe vesztek, azt gondolta titokban, hogy nem tudja azt a király. Nem is igaz, hogy minden bableves egyforma. Ahány ház, annyi szokás. A király ne tudná? Ahogy hazaér, asszonya füstölt oldalassal, füle-farkával megrakott bable­vessel várta.
-Ej, király, király, vagy nem tudod, vagy nem akarod tudni, hogy ahány bableves, annak annyi az íze. Kár lenne nem tudni! Ijedten körülnézett. Nem hallja-e valaki. Mert akkor megint megidézik Budára, a királyi ítélőszék elé. Nem volna kedve elindulni. Fáj egy kicsit a lába. Buda nem Tápé szomszédságában tanyázik. Szöröncsére.
Forrás: https://www.nepmese.hu/mesetar/mesek/matyas-az-igazsagos

Kép forrása: Sabrina Eickhoff képe a Pixabay -en