55 éve hunyt el Váci Mihály
Váci Mihály (1924-1970)
Váci Mihály Nyíregyházán született 1924. december 25-én és Hanoiban hunyt el 1970. április 16-án.
Irodalmi munkásságát Kossuth-(1965) és kétszeres József Attila-díjjal (1956,1962) ismerték el.
A Kádár-rendszerben a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig Magyarország ünnepelt és legtöbbet szavalt kortárs költője volt. Halála után vita indult megítéléséről, és fokozatosan eltűnt a sikerszerzők közül.
Emlékezzünk rá néhány költeményével:
Az iskolai ünnepélyek kedvence volt a Még nem elég című költemény.
…”Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell: – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: – az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!”…
Váci Mihály: Még nem elég – részlet
Az én személyes kedvencem:
…”Ilyen kívántam lenni én is…
homokba szúrt nyárfa: a tanító,
ki fénybe tör, ragyogó hit a lombja,
irány azoknak, jel és biztató,
kik jönnek barázdákban botladozva”
Váci Mihály: Jegenye-fényben – részlet
Egy klasszikus szerelmes verse:
„Elmúlnak így estjeim
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled,
– szemem ki se nyitom.
Olyan nehéz így szívem,
hogy szinte földre ver;
le-lehullok, de sóhajom
utánad – felemel.
Olyan csend van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani”
Váci Mihály: Nélküled
További évfordulók ide kattintva – előző bejegyzésünkben találhatók.
