NET-PENNA online vers- és meseíró verseny
Ajánló a beérkezett alkotások közül:
Leszkovits Menta: A bölcs vándor
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bölcs, s ifjú vándor. Útitársával nagyon szerette járni a vidékeket. Bölcs, jómódú, szerény, jószívű ember volt,akire mindenki felnézett.
Egy puszta vidéken lovas kocsizott hű útitársával, amikor azt mondja az ifjú vándor:
– Nagyon megéheztem. Térjünk hát be a legközelebbi faluba!
– Rendben. Szólunk a vezetőnek. – mondta komolyan az útitársa.
Betértek egy kicsiny faluba. A bölcs vándor s útitársa lassú komótos léptekkel járták a poros utakat valamicske élelem után kutatva. Szemükbe tengernyi utcai por rakódott le, melyet rengeteg nyüzsgő járókelő csapott fel maga után. Erős mozdulatokkal dörzsölgették a portól kivörösödött szemüket.
– Már nékem is korog az üres bendőm! Menjünk mán bé egy csárdába! – mondotta az utazó társ.
– Türelem barátom, nem hosszú ez a falu. – mondja halkan a vándor, aki még mindig a szemében lévő porszemcsékkel küszködött.
Mentek tovább. Egy szegény koldus jött velük szemben. Szakadt, s foltozott régi, zsíros karimájú kalapját egy fájdalmas mozdulattal nyújtotta az ifjak elé. Koldult. A vándor szíve megesett előtte, s bő nadrágja zsebébe nyúlt, majd előhúzott pár forintot. A szegény koldus kalapjába hajította ezeket, aztán megemelte a kalapját, s tovább állt.
– Jó ember vagy! – ismerte el az útitársa.
Tovább mentek. Üres gyomruk már akaratoskodott egészen. A poros út vége felé jártak már,amikor megláttak egy jó magyar csárdát. De akkor váratlanul a semmiből egy újabb koldus került eléjük. Rongyos ruhában volt, mint a másik, de ő nála egy szakadozott zsák is volt. S ő is koldulni kezdett.
– Igen sokan koldultok itt! – förmedt rá gonoszul a bölcs ifjú – Meg nem szánlak én téged! Kotródj! Ne koldulj itt a szemünk láttára! Eridj!
A koldus ijedten szedte a lábait.
– Ejnye! Te rosszlelkű teremtmény, ezt nem néztem ki belőled! Egyik koldust megszánod, a másikat elkergeted?! – álmélkodott az útitárs. Erre a bölcs vándor komoly hangon felelt:
– Te, barátom nem figyeltél jól. Én láttam valamit, mit te nem. Az nem egy koldus volt,hanem egy gazdag kapzsi zsugori! Rongyos zsák volt a kezében. A tettetett szakadásokon át látszódott a több száz forint érme! Ez csak magának akarja a kevésbé gazdagok pénzét!
Az útitársa csupán pár másodpercig gondolkodott, majd gyorsan megfordult, s tekintetével az utca porában csatangoló álkoldust figyelte. A déli napsugarak rásütöttek, s rongyos szatyrából látszódott a forintok csillogása.
– Hát barátom, te nagyon derék és bölcs vagy! Nálad figyelmesebb embert nem látott a világ! Én ezt észre sem vettem! Engem biztosan becsapott volna! – mondta az útitárs csodálkozva.
– Ugyan. Ezek az álnok emberek bármire képesek. De most már éhes vagyok. – szerénykedett a bölcs ifjú.
Bementek a magyar csárdába, s jót ebédeltek. És aztán boldogan vándorolták a vidékeket, amíg meg nem haltak.
Iskola: Nivegy-völgyi Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola
Osztály: 5.
Felkészítő tanár: Horváthné Simon Marianna
Olvasd el a többi beküldött alkotást is!
