Megosztás

NET-PENNA online vers- és meseíró verseny

Ajánló a beérkezett alkotások közül:

Szarvas Gergő: Kótyonfitty

Rigószigeten, egy tojásrepesztő napon
egy rigóházaspár örvendezett nagyon.
Nem minden rigó tudhatott magának
ilyen gyönyörű rigófiókákat.

Egyetlen tojás nem kelt ki még mindig,
valószínűleg ő több ideig érik.
Három hét is eltelt, mire végre kibújt,
a többi fióka már rég élt és virult.

Ők már repültek, játszottak, énekeltek,
a szülőktől csak dicséretet érdemeltek.
Csak a kis rigónak nem mozdult a szárnya,
a többiek kigúnyolták: – Gyáva, gyáva!

Kótyonfittynek hívták, nem játszottak vele.
– Hagyjuk ezt a bénát, menj el innen végre!
– Aki nem tud repülni, az ne is egyék!
Magára hagyták, kitették a szűrét.

Szegény Kótyonfitty éhezett és fázott,
az éhségtől, szomjúságtól alig látott.
Pocsolyából ivott, gilisztát evett,
a sötéttől és a hidegtől remegett.

Megtámadta egy róka, futva menekült,
a szárnyával csapkodott, míg fel nem repült.
Észrevett egy fészket egy nagy fa tetején,
befészkelte magát, elnyúlt a közepén.

Nem tudott aludni, csak sírt magában,
a testvéreire gondolt és anyjára.
A magány és félelem a szívét szorította,
aztán egy hangot hallott, őt szólította:

¬- Miért nem tudsz aludni? Mi a baj Kónyonfitty?
¬- Ki vagy te? Mit akarsz? Nem látlak! Miért vagy itt?
¬- Itt vagyok fölötted, ha felnézel láthatsz,
nem kell tőlem félned, nézz csak fel, bátran!

Én vagyok az égen a legfényesebb csillag,
most látlak először, de már nagyon bírlak.
¬- Ne hívj Kótyonfittynek, ne gúnyolj ki kérlek,
engem már sokan bántottak, most is félek.

¬- Szerintem szép név a Kótyonfitty, nekem tetszik,
tudtommal rajtad kívül nem hívnak így senkit.
A nevem Esthajnal, nem bántalak téged,
estétől reggelig fent vagyok az égen.

Akinek tiszta a szíve, csak az hall engem,
és ha kellek csak szólj, én itt leszek menten.
Segítek, ha bajban vagy, itt leszek neked,
ha magányos vagy majd én beszélek veled.

Kótyonfittynek végre megeredt a nyelve,
kiöntötte a szívét, könnyét nyeldekelve.
Esthajnal figyelte szavait lelkesen,
és Kótyonfittyet megvigasztalta kedvesen.

Mire felkelt a nap, Esthajnal így szólt:
– Kótyonfitty, sosem beszélgettem még ilyen jót.
Holnap este majd ugyanígy visszajövök,
viszont most, így nappalra, elköszönök.

Kótyonfittynek végre lett egy jó barátja,
egy tanítója és beszélgetőtársa.
Mesélt neki a csodákról, Afrikáról,
költöző madarakról, a világról.

– Afrikába vágyok, az nagyon messze van?
Oda fogok menni, már tudom biztosan!
Csodákat akarok látni! Világgá megyek!
Az első világjáró rigó én leszek!

¬- Gyakorlás Kótyonfitty, minden nap repülés,
kitartás, erőnlét, mert a mostani kevés.
De segítek, ott leszek éjjelente veled,
a nagy utazásra én felkészítelek!

Kótyonfitty napról – napra, egyre többet repült,
Esthajnal biztatta: ¬¬- Hajrá, hajrá, sikerül!
Egy év gyakorlás, repülés és edzés után
készen állt az útra a pöttöm kis madár.

Elindult az útra, megkezdte a repülést,
hogy teljesítse a lehetetlen küldetést.
Két hétig repült kitartóan, keményen,
esőben, szélben is csak repült serényen.

Teljesen kimerült, elérte Afrikát,
így végre kinyílt előtte a nagyvilág.
Senki sincs egyedül ezen a világon
és nincs lehetetlen, ha van egy jó barátod.