Friss hírek

Megosztás

NET-PENNA online vers- és meseíró verseny

Ajánló a beérkezett alkotások közül:

 

Ágoston Eszter: Kicsi falu nagy szívvel

Valamikor régen, mikor még dédapáink fűzfaágból falovacskán szökdécseltek a domboldalakon, egy messzi, messzi erdélyi kis falucskában, melyet Széknek neveztek, élt egy bölcs juhász. Senki nem tudta, az öreg vajon hány éves, mert a birkákat akár csak egy legény úgy terelte, de meséi, melyeket kicsinyek és azok szülei, és a kicsinyek szüleinek szülei is, mint alváshoz készülő, dunyhába bugyolált gyermekek hallgattak, dicső királyok koráig nyúltak vissza, kik nem szőke szépségek és tűzokádó sárkánygyíkok nyomán keresték kalandjaikat, hanem tetteikkel formálták a történelmet.

Történt egyszer, amikor már az ősz lógatta lábát, és a hajnali dér már felszaladt a dombok hátára, mikor a hajnal- és az álomhozó csillag egyszerre fénylett anyjukkal a nappal. Ki sugár kacsóival simítgatta a dombhátak gyöngyharmatát, hogy templomba menvén Juliska így kérdezgette édesanyját:

 – Édesanyám! –szólt a kislány. Miért hord mindenki ebben a faluban pirosat és feketét?

Az anya rózsapírral arcán, mosolyogva pillantott kíváncsi szemefényére. A leánykájára tekintve, és látva annak csillogó őzike szemeit, aprócska termetét, és a nagy fekete kendő alól ki-kiszállingózó selymes barna fürtjeit, elérzékenyült.

– Mert ez a hagyomány maradt ránk a századok elmúlásával.

Csendben mentek tovább, de a kislány nem nyughatott. Végig, ezek a  gondolatok zakatoltak a fejében, még áhitat alatt is. Elhatározta hát, hogy este felkeresi a falu bölcs öreg juhászát, is kitudakolja, miért is ez a hagyomány.

Telt múlt az idő, de a kislány áhitatról hazafelé is csak az emberek fekete-piros ruháját nézegette.

– Az én ruhám piros, de édesanyám szoknyáját már fekete minták díszítik, nagymama ruhája pedig már egészen sötét. Se pirosas minta, se zöldes vonalak, és még a nagykendő színe is fekete.

– Ilyesféle dolgokon töprengett a kislány.

  Mire az égbolt szürkülni kezdett, és a nap utolsó sugarai bíborszínűre festették a domboldalakat, az égen megjelent az álomhozó Esthajnalcsillag, kezét fogva Hold apjának, ki mint aggastyán terpeszkedett el csillag fiai között, ezüstös fénybe vonva a falubelieket. Az öreg a falu határába érve, ahol még selyem fű nőtt, állította meg a nyájat. Az égre nézett. A hosszú idők folyamán megtanulta érteni a természet beszédét, és tudta, nem kell zivatartól tartania. Ott a legelőn telepedett le óriási subájára.  

A gyerekek hangos szóval köszöntötték, a férfiak kézszorítással üdvözölték, az asszonyok kis lábasokban ételt vittek neki. Mire mesélésre került a sor, az ég egészen sötétkék volt, a vén Hold immáron tele arcával mosolygott rájuk. Juliska izgatottan várta, hogy végre megtudhassa, miért is kíséri őket ruháik hagyománya.

– Mi legyen a mai történet?- kérdezte a juhász.

Erre mindenki zsibongani és kiáltozni kezdett, mire a kislány felugrott, és az öreg fülébe suttogta:

– Azt szeretném megtudni, miért pirosban és feketében járnak az asszonyok.

Az öreg juhász mosolygott, nagyot füttyentett, majd belekezdett meséjébe.

Egyszer régen, nagyon régen, amikor még a nagy Árpád leszármazott fiai és leányai uralkodtak, volt egyszer egy nagyon szép leány. Annamáriának hívták. Boldogságban élt férjével és kisfiával. A férje lovaghuszár volt, a falu és felesége büszkesége. Kisfiát gyakran tanítgatta, megmutatta neki, hogy lehet engedelmességre bírni még a legmakacsabb bárányt is. Boldog esztendők voltak azok. Minden esetre azt hitték, soha nem lesz vége. Azonban a gonoszság és a hatalomvágy mindig ott lappang az emberekben, és mikor az utat tör magának, nincs kegyelem.

Az öreg beszédjének ezen állásakor, pillanatnyi szünetet tartott. Nem az asszonyok főztje akadt meg a torkán, sokkal inkább, mintha elállt volna a szava. Ezt senki nem láthatta, egy pillanat volt az egész, de úgy tűnt, akár a csillagok fénye egy legördülő könnycseppet világított volna meg az öreg arcán. Biccentett egyet, nagyot sóhajtott, majd folytatta meséjét.

Béla uralmának ideje alatt a tatár hordák betörtek Erdélybe. Nem volt idő menekülésre. A kutyafejű tatárok mindent lerohantak. Kifosztották a falvakat, amit találtak elvitték, majd a házakat, a pajtákat és a csűröket felégették, aztán továbbvonultak. Az otthagyott asszonyok és az a néhány kisded, akik megmenekültek, hallották az ordítozásukat. Nézték, hogy távolodtak férjeik és fiaik, akiket az idegenek magukkal hurcoltak. Tudták, többet nem látják őket. A hatalmas tűz, mit a tatár horda maga mögött hagyott, mident felperzselt. Látták elégni otthonaikat, szülőházaikat, az egész múltjukat. A falusiak hontalanokká váltak. Vándorolni kezdtek, de minden falu maradványainál csak saját szerencsétlenségüket látták viszont. Az ottmaradt embereket felkarolták, és maguk mellé fogadták. Halottaikat eltemették, és velük együtt megsiratták. Többet nem tudtak segíteni. Sok falu szenvedte el ugyanezeket a kínokat. Még a mi kis Szék falunk is. Annamária is. Ugyan kisfia megmenekült, de férjét lemészárolták. Annamária és a többi asszony gyásza olyan mély volt, hogy megfogadták, soha többé más színt nem öltenek magukra, mint a vér piros, és gyászuk fekete mélységének színét. Leányaik és azoknak a leányai is csak ezt a két színt viselték évtizedeken keresztül. Idősebb asszonyokon már nem való a vér színének rikítása, ezért azok csak a fekete színt öltik magukra. A gyermekeknek pedig nem való a fekete komorsága, ezért azok csak a vér színét hordják. Ezt a hagyományt őrizzük máig is.

Juliska könnyekben úszó ábrázattal tekintett körbe a falu népén. Minden gyermeknek, asszonynak, és még a férfiaknak is könnyezett a szeme.

– Hát ezért ez a kétszín – sóhajtott az öreg juhász.

A falusiak egy emberként álltak fel, kívántak jó éjszakát a juhásznak, és tértek vissza házaikba.

 Az esti imádság alkalmával azonban nem kéréseket mondtak, nem könyörögtek gazdagságért, egy jobb életért, hanem hálát adtak családjukért, házaikért, és a kitartó életben maradt emberekért, akik újra otthont adtak őseiknek.

Iskola: Piarista Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda Mosonmagyaróvár
Osztály: 11.
Felkészítő tanár: Pozsgai Eszter

Olvasd el a többi beküldött alkotást is!

Boldog
Boldog
60 %
Szomorú
Szomorú
0 %
Izgatott
Izgatott
20 %
Álmos
Álmos
0 %
Mérges
Mérges
0 %
Meglepett
Meglepett
20 %